Siklócsapágyak
A siklócsapágy vagy csúszócsapágy a csapágyak egyik fő típusa, melyeknél a tengely és a csapágy felülete egymáson, illetve megfelelő feltételek esetén a köztük kialakuló vékony olaj- vagy zsírrétegen csúszik. Feladata a tengely alátámasztása, megtámasztása, rögzítése. Fő részei a ház és a persely. A csapágyház általában öntöttvasból, esetleg acélöntvényből készül. Lehet osztott és osztatlan kivitelű. Az osztatlan csak tengelyirányba szerelhető.
A siklócsapágyban a tengely és a persely közvetlenül érintkezik egymással. A súrlódási erő száraz felületeknél igen nagy, ezért kenőanyagokat alkalmaznak: olajokat, zsírokat. A csapágy akkor működik a legjobban, ha az egymáson elmozduló felületek között egybefüggő olaj film van.
A siklócsapágyakat számos iparágban használják, ahol költséghatékonyságra és megbízhatóságra van szükség annak érdekében, hogy megfeleljenek az oszcilláló mozgások és az esetleges egytengelyűségi hibák okozta kihívásoknak. A bányászati és építőipari berendezésektől kezdve a mezőgazdasági és erdészeti gépeken át a targoncákig és a napelemmozgató berendezésekig.
Mivel a csapágy osztható, így olyan tengelyekhez is alkalmazható, melyekre tengelyirányban nem lehet felszerelni például gördülőcsapágyat. Ennek tulajdonítható, hogy a többhengeres dugattyús motorokba szinte kivétel nélkül siklócsapágyakat építenek be. A siklócsapágy egyszerűen gyártható és könnyen javítható, a legtöbb esetben igen nyugodt, rezgésmentes járást biztosít a gépeknek.
Az egyszerű csúszócsapágyak előnye egyszerű szerkezetük, hátránya a viszonylag nagy ellenállásuk, különösen indításnál. A korszerű hidrodinamikai vagy hidrosztatikai elven működő siklócsapágyak súrlódási viszonyai vetekszenek a gördülőcsapágyakéval, azonban kialakításukra és üzemükre kényesebbek.
